Beszámoló a konferenciáról “Vihar, aszály, hőség…RIADÓ!” Klímaalkalmazkodási találkozó gyakorlati megoldásokkal
- október 19, 2022
- 5:48 de.
A LIFE-CLIMCOOP projekt 2020 szeptemberében kezdődött, és 2024 augusztusáig tart, azaz most érkezett el a félidejéhez. Ez a fontos mérföldkő indokolttá tette, hogy egy nagyszabású konferencián mutassuk be az eddig elért eredményeket, illetve a második félidőben megvalósításra váró terveket a vállalatokból és önkormányzatokból álló célközönségünknek. A „Vihar, aszály, hőség…RIADÓ!” címet viselő, a klímaadaptáció gyakorlati lehetőségeit is tárgyaló rendezvényt ugyanakkor nyitottá tettük a helyi civilek, sőt, érdeklődő magánemberek részére is, hiszen a projekt mélyebb beágyazottságához fontos, hogy a helyi lakosok minél inkább megismerjék a céljainkat, és azonosulni tudjanak azokkal.
Az impozáns Mezey István Művészeti Központban megtartott eseményen közel 80 személyesen megjelent, és körülbelül két tucat online vendég vett részt, elsősorban térségi és helyi vállalatok, önkormányzatok és civilek, de számos fővárosi kerület és megyei jogú város is delegált megfigyelőt képernyőn keresztül.
A konferenciát Bodó József, a helyi Kolor TV népszerű műsorvezetője moderálta. A vendégeket Viskolcz Béla, a Miskolci Egyetem professzora, a projekt szakmai vezetője, valamint Varga Béla, a BorsodChem Zrt. HR és kommunikációs igazgatója köszöntötte.
Viskolcz Béla szerint az egész életünket végigkísérő klímaváltozáshoz alkalmazkodnunk kell, hiszen nincs más választásunk, el fogjuk szenvedni a hatásait. A huszonnegyedik óra végén vagyunk, és a konferencián hasznos tájékoztatást szeretnénk adni arról, hogyan győzhetjük le az előttünk álló nehéz időszakot.
Varga Béla úgy vélte, az idei nyár után, amikor is melegrekordok sora dőlt meg és folyóink, tavaink vízszintje eddig nem látott szintekig csökkent, a klímaváltozással kapcsolatban eddig szkeptikusok véleménye is megváltozhatott. Hangsúlyozta, hogy a BorsodChem változatos akciókkal kíván a klímaadaptációhoz hozzájárulni: ezek között vannak komoly beruházási költséggel járó, technológiákat módosító és jelentős vízmegtakarítást jelentő megoldások, vannak olyanok, amelyek a vállalat dolgozóinak és a város lakóinak segítenek víztakarékosságban, és olyanok is, amelyek „csak” szebbé, élhetőbbé, barátságosabbá teszik a környezetünket.
A plenáris előadások sorát Urbán Katalin, a Grundfos Magyarország Gyártó Kft. sustainability finance senior manager-ének videóelőadása nyitotta meg, aki a vállalatok szemszögéből beszélt a klímaadaptációs lehetőségekről. A fenntarthatósági vezető bemutatta cégének adaptációs és mitigációs intézkedéseit, amelyek között hangsúlyos szerepet kap az esővíz és a hulladékhő hasznosítása, a hőszivattyúk, napkollektorok, napelemek alkalmazása, és egyéb smart megoldások.
A dán székhelyű vállalat igen ambíciózus klímacélokat tűzött ki: három éven belül meg akarják felezni CO2 kibocsátásukat és vízfogyasztásukat, 2030-ra pedig már klímapozitívak szeretnének lenni, azaz kevesebb károsanyagot bocsátanának ki, mint amelyet tevékenységük, vagy egyéb ellensúlyozó intézkedéseik révén elnyelnek.
Bardóczi Sándor, Budapest Főváros Önkormányzatának főtájépítésze előadásában az ún. szivacsváros-koncepció elemeit mutatta be, és hogy ezek hogyan járulnak hozzá a városi klíma enyhítéséhez és a zöldfelületet alkotó növényzet túléléséhez, fejlődéséhez. Kezdésként a két legfontosabb klímaváltozásból eredő városi veszélyre hívta fel a figyelmet: a hőhullámokra és a villámárvizekre. Ezek közül az elsőhöz a csapadékvíz tartalékolásával, több zöldfelülettel, mértékletesebb kaszálással, tűrőképes fajok ültetésével lehet hozzájárulni. Villámárvizek idején pedig a hirtelen lezúduló csapadékvizet kell földalatti tározókba vezetni és vízhiányosabb időkre tartalékolni. Bécsben már működő példák alapján kivitelezett, budapesti kísérleti projekteket mutatott be. A sikeres szivacsvárosként működő zöldfelületi rendszerek alapja a gondos tervezés és kivitelezés, a növényzet, elsősorban a fák gyökérzetének védelme, valamint tápanyagdús és laza talaj szükséges. A jó példákat bemutatva látható, hogy a drága megoldások mellett léteznek költségtakarékos módszerek is, csak egy újfajta gondolkodásra és átgondolt tervezésre van szükség. A városokba pedig minél több zöldfelületre, fákra, cserjékre, virágos növényzetre, hogy árnyékot adjanak, esővizet tartsanak meg, a biodiverzitást növeljék, és ezáltal élhetőbbé tegyék a várost.
A bemutatott példák helyszínei a Bartók Béla út, a Bakáts tér, az id. Antall József rakpart, Pünkösdfürdő, a Podmaniczky utca és a Blaha Lujza tér voltak.
Stumpf-Bíró Balázs jövőkutató, a Deep Adaptation mozgalom magyarországi alapítója a jelenlegi, végtelen növekedésre alapozó gazdasági-társadalmi rendszer fenntarthatatlanságát illusztrálta szemléletes példákkal. A számos területen megfigyelhető exponenciális növekedés szédítő mértékére hozott szemléletes példák között említette a félbehajtott papírlap esetét: ha egy A4-es, 0,1 milliméter vastagságú lapot (természetesen csak elméletben) újra és újra összehajtanánk, akkor bármilyen hihetetlen is elsőre, de 18 hajtás után az így kapott „papírszörny” vastagsága magasabb lenne, mint a Mezey Központ épülete, 43 hajtás után ugyanakkor már a Holdig is felérne. A véges erőforrásokat felélő, egyre gyorsuló exponenciális növekedés ugyanígy okozhat egy hirtelen összeomlást, amely után alapjaitól kell újratervezni az emberek, közösségek, vállalatok életét is, drasztikusan megváltozott körülmények között.
Szalóczy Zsolt fizikus, a Cassee Zrt. alapítója szerint az erőforrások és jólét összefüggésben áll, de mindezek centrumában a természeti törvények állnak, amely mindenkire és mindenre vonatkoznak. A megújuló természeti erőforrások helyét viszont 300 éve átvették a nem-megújuló, jellemzően fosszilis erőforrások. Ezek biztosítják ipari civilizációnk alapját, nélkülük a gazdaság nem létezhetne mai formájában, de ennek a folyamatnak komoly ára van, amelyet most fogunk megfizetni. A Római Klub által felkért, az MIT tudósai által megírt „Limits to growth” (magyarul a Növekedés határai) című könyv alapján mutatta be a világ változását, a nem megújuló energiaforrások apadásának példáján keresztül. A különböző lehetőségeket számbavéve konklúzióként levonta, hogy a gazdasági növekedés tovább már nem tartható fenn, és nem halogathatjuk tovább az igazán fontos döntések megjozatalát. A természet hamarosan mindenképpen eldönti, hogy melyik úton haladunk tovább, ha mi magunk nem hozzuk meg idejében a megfelelő döntést.
Litkai Gergely, humorista, a Dumaszínház produkciós vezetője volt a konferencia zöldpulóveres sztárvendége. A hallgatóság nagy várakozással nézett produkciója elé, hogy vajon egy humorista mit tud a fenntarthatóságról és a kímaadaptációról elmondani, méghozzá vicces formában. Litkai Gergely számadatokkal és meglepő tényekkel tárta elénk az „átlagember” jelenlegi fogyasztási szokásainak, környezet- és önpusztító életmódjának az ökoszisztémára gyakorolt hatását. Megoldási javaslatai részben megnevettették, de el is gondolkodtatták a közönséget, például hogy miért is ingázunk annyit és miért kell mindenhova autóval menni, helyette miért nem szervezünk mindent magunk köré
legfeljebb 15 percnyi távolságra. A jogász, humorista, háromgyerekes apuka elődásával bizonyította, hogy ő a Földért valóban aggódó és tenni akaró nem átlagember, valamint hogy erre másokat is a megpróbál motiválni a maga eszközeivel.
Viskolcz Béla, a LIFE-CLIMCOOP szakmai vezetője a klímaváltozás jelenségét rendszerben mutatta be, a bolygó, mint nagy rendszer szempontjából. Földtörténeti perspektívából mutatta be a szén-dioxod és a globális átlaghőmérséklet változását. Bemutatta, hogy a bolygó történetének milliárd éves nagyságrendjéhez képest az ipari civilizáció egy-kétszáz éves távlata csak egy szempillantásnyi idő, mégis, alapjaiban alakíthatja át a földi élővilágot, és ezen belül a mindannyiunk által ismert emberi civilizációt.
A katasztrófa elkerüléséhez mitigációs és adaptációs lehetőségeket mutatott be általánosságban egyéni és közösségi szinten is, majd a LIFE-CLIMCOOP projektben megvalósított egyes intézkedéseket (pl. Klíma Platform, Klíma Alap) mutatott be.
Vásárhelyi Csenge, a LIFE-CLIMCOOP konzorcium egyik tagjának, a Nyugat-Balkáni Zöld Központnak a munkatársa a projekt első két éve során elért eredményit, valamint az átvehető jó gyakorlatok körét mutatta be a projekt központi vázát adó tevékenységek tekintetében.
A LIFE-CLIMCOOP-ot az a tény ihlette, hogy hazánkban az elmúlt évtizedekben jelentős mértékű városi területek alakultak át ipari zónává, amelyek beépítettsége, burkoltsága a városokhoz hasonló módon súlyosbítja az éghajlatváltozás már érzékelhető és várható hatásait. Mivel az esetek nagy többségében a gazdasági kapcsolatrendszeren kívül nem jellemző közöttük együttműködés, a projekt innovatív megoldást nyújt olyan köz- és magánszféra közötti partnerségek elősegítésével, amelyek közös célja a helyi sérülékenység csökkentése és az alkalmazkodóképesség erősítése. Az előadás során a projekt fókuszterületének éghajlati kitettsége, az erre választ adni kívánó tevékenységek, jó gyakorlatok kerültek bemutatásra, amelyek Kazincbarcika és a BorsodChem Zrt. együttműködésében valósulnak meg.
A rendezvényen első alkalommal adtuk át a Sajó-völgy Klímabajnoka-díjat, amellyel a Sajó-völgy sérülékenységére szeretnénk felhívni a figyelmet, és azokat a magánszemélyeket és szervezeteket díjazni vele, akik a legtöbbet teszik e gyönyörű vidék természeti környezetének megőrzéséért, fejlesztéséért.
Sajnos, a Sajót 2022-ben nem csak a klímaváltozás, hanem egy szörnyű, ember által okozott katasztrófa is sújtotta: a szlovákai Alsósajó egykori vasércbányájának tárlójában felgyűlt szennyezett víz 2022 márciusában kitört, és azóta is súlyosan mérgező vegyületeket visz a folyóba, amelynek élővilága sok kilométer hosszan kipusztult.
A szlovák hatóságok sajnos hosszú időn keresztül nem tettek semmit, de abban, hogy a károk elhárítása megkezdődött, oroszlánrésze volt dr. Varga Tibor rozsnyói orvosnak és szenvedélyes horgásznak, aki az első feljelentést tett a folyó szennyezésével kapcsolatban, és társaival civilként, társadalmi munkában azóta is rendíthetetlenül küzd a Sajó megmentéséért. Így a Sajó-völgy Klímabajnoka első alkalommal Dr. Varga Tibor lett, aki sajói uszadékfából készített tutajt formázó dísztárgyat vehetett át, amely a klímaváltozás viharait reményeink szerint átvészelő folyóvölgyet jelképezi.
Délután a résztvevők az épület három különböző helyszínén folytatták a tanácskozást, tematikus szakértői csoportokba tömörülve.
Az önkormányzati szekció során a klímaváltozással kapcsolatos hazai és a helyben, Kazincbarcikán megjelenő legfőbb alkalmazkodási kihívásokról volt szó, valamint, hogy ezek kezelésében
Kazincbarcika és BorsodChem Zrt. közös klímaalkalmazkodási stratégiája milyen szerepet játszhat közép- és hosszútávon egyaránt. Szó esett még az önkormányzatok által elérhető pályázati lehetőségekről, amelyek akár a stratégiában meghatározott tevékenységek finanszírozását is szolgálhatják. A szivacsváros koncepció kapcsán részletesebben kitértünk továbbá a természetes vízmegtartó megoldások alkalmazási lehetőségeire, ezek előnyeire és megvalósításuk jelenleg még hátráltató körülményeire a települések vezetésében.
A vállalati szekcióülés játékos véleményfelméréssel kezdődött a cégeket érintő klímakockázatokról és a szélsőséges időjárási hatásokról. A beszélgetés a feltett kérdések nyomán általánosságban folytatódott a főbb globális környezeti-társadalmi problémákat érintve, mint a népességnövekedés, a nyersanyagfelhasználás mértékéből fakadó kritikus nyersanyagok kimerülésének lehetősége, az energiahasználat mértéke, vagy éppen a vállalatok és a társadalom által termelt, felhasznált, majd főként lerakásra kerülő hulladék mennyisége. Felvetődött az a káros társadalmi beidegződés, fogyasztói szemlélet, miszerint a fogyasztói társadalom tagjai „fejlődnek”, ami által a társadalom is fejlődik. A fogyasztás így egyfajta szinonimája lett a fejlődés szónak.
Röviden érintettük a körkörös gazdaság témakörét, amely kapcsán a legnagyobb probléma a visszaforgatás és sok esetben a visszaforgathatóság alacsony mértéke (főként különféle műanyagok esetében). A klímaadaptáció nélkülözhetetlen eszköze kell, hogy legyen a körkörös gazdaságra való mielőbbi átállás, aminek következtében a vállalatok fosszilis energiahordozóktól való függősége jelentős mértékben csökkenhetne.
Az egyéni szekcióban civil szervezetek képviselői, valamint magánemberek vettek részt. Ezen a résztvevők valós időben, a mobiltelefonjukon válaszoltak meg az alkalomra elkészített online kérdőívet, amelyből az derült ki, hogy a többség szerint a klímaváltozás már túlságosan előrehaladott problémahalmaz ahhoz, hogy érdemben vissza tudjuk fordítani, vagy hogy egyáltalán meg tudjuk állítani, így kénytelenek vagyunk alkalmazkodni hozzá. Ugyanilyen borúlátó volt a közönség a szüntelen gazdasági növekedés, az ökológiai rendszerek állapota vagy éppen az energiaválsággal kapcsolatban. A saját életére vonatkozóan a szekció közönsége nem meglepő módon az aszályokat és a hőhullámokat ítélte leginkább fenyegetőnek.
A kérdőív eredményeire épülő beszélgetésben Stumpf-Biró Balázs jövőkutató azt tanácsolta az érintetteknek, hogy a jövőre vonatkozó szorongásra, vagy akár pánikra a legjobb válasz nem a társadalomból való elmenekülés, vagy a túléléshez szükséges javak felhalmozása, hanem az emberi, mindenekelőtt a szomszédsági kapcsolatok megerősítése, hiszen a bajban csak egymásra számíthatunk, és sorsdöntő lehet, hogy a közelünkben lakókkal segítőtársként, vagy ellenségként nézünk egymásra.
Klimon István, Kazincbarcika város alpolgármestere zárta a konferenciát, aki kiemelte a projekt fontosságát, mely a vállalatok, önkormányzatok és magánemberek alkalmazkodását segíti a klímaváltozás azon hatásaihoz, amelyek mára jó eséllyel minden erőfeszítésünk ellenére sem fordíthatók vissza. Felhívta a figyelmet arra, hogy paradigmaváltás szükséges a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás gondolkodásmódjában. Ennek illusztrálására a Sajót is említette, amelyet ma már egyre inkább igyekeznek visszaállítani természetes állapotába, és ahol lehet, szabadon folyni, áradni, apadni, és így felváltani az elmúlt évtizedek minden természetes jelenséget leszabályozni igyekvő gondolkodásmódját. Végül megköszönte a szervezők és résztvevők munkáját a sikeres konferencia lebonyolítása kapcsán.
