2023. január 11-én tette közzé egy nemzetközi kutatócsoport az óceánok felmelegedésére és annak következményeire figyelmeztető legújabb tanulmányát az Advances in Atmospheric Sciences című folyóiratban. Eszerint az elmúlt év nemcsak az európai talajon hozott hőmérsékleti csúcsokat, hanem globális téren is, ugyanis az óceánok hőtartalma sem volt még soha ilyen magas a mérések 1955-ös kezdete óta – ami drasztikus hatással van a globális éghajlatra.

Az óceánok hőtartalmának (OHC = Ocean Heat Content), sótartalmának (salinity) és rétegződésének (stratification) változásai a Föld energia- és vízkörforgásában bekövetkező változások kritikus mutatói. Ezek a ciklusok az üvegházhatású gázok és más emberi tevékenységből származó anyagok kibocsátása miatt alapvetően megváltoztak, ami a Föld éghajlati rendszerében átható fordulatot okozhat.

Az óceánok hőtartalmának mérési értékei kulcsfontosságúak az éghajlati válság megragadásához, mivel az óceánok hőtartalmát kevésbé befolyásolják a belső éghajlati ingadozások. A kutatók az adatokat az óceáni világadatbázison (World Ocean Database) keresztül elérhetővé tett in situ mérésekből nyerték. 2022-ben a világ óceánjai az OHC adatok szerint ismét a legmelegebbek voltak, és meghaladták a korábbi, 2021-es rekordmaximumot. Az 1981 és 2010 közötti átlaghoz képest az óceáni hő több mint 200 zettajoule-lal nőtt (1 zettaJoule = 10^21 Joules), a felmelegedés mértéke azóta legalább megháromszorozódott. Ennek oka, hogy az óceánok az éghajlati rendszerben felhalmozódó hőtöbblet több mint 90 százalékát elnyelik. A hét tengeri régió közül négy medencében (a Csendes-óceán északi része, az Atlanti-óceán északi része, a Földközi-tenger és a déli óceánok) az 1950-es évek óta a legmagasabb OHC-t regisztrálták.

A hőtartalom mellett a sótartalom is kulcsfontosságú paraméter az éghajlati válság óceánokra gyakorolt hatását tekintve. A kutatók megállapítása szerint a már amúgy is magas sótartalmú régiók még sósabbá válnak, míg a kevésbé sós régiók veszítenek a sókoncentrációból. A sótartalomindex (salinity-contrast index), amely a “sós sósabbá válik – friss frissebbé válik” mintázat számszerűsítése, 2022-ben szintén elérte az eddigi legmagasabb értéket, ami a globális hidrológiai ciklus folyamatos erősödésére utal.

Az óceánok felmelegedése és szikesedése viszont jelentős hatással van a hő, az oxigén és a szén-dioxid cseréjére az atmoszférával. Normális esetben a víztömegek rendszeresen cserélődnek, a hideg víz a mélybe süllyed, a meleg víz pedig felemelkedik. A felmelegedés miatt azonban az óceánok rétegződnek és a víz már nem keveredik. Ennek következményeként a felszíni hőmérséklet emelkedik, ami szintén felmelegíti a légkört. 1960 és 2018 között az óceánok rétegződése több mint öt százalékkal nőtt. A globális felső-óceáni rétegződés folytatta növekvő tendenciáját, és 2022-ben a hét legmagasabb érték között volt.

A hő mellett az óceánok a légkörből származó szén-dioxid mintegy egyharmadát is elnyelik, ami nem mentes a tengeri ökoszisztémákra, például a korallzátonyokra gyakorolt hatásoktól. Csak kevés korall képes túlélni a CO2-koncentráció ilyen mértékű növekedését, 2035-re a korallzátonyok fele eltűnhet. A tanulmány szerint az óceán a hőmérséklet emelkedése miatt általában véve oxigént veszít, amely mind a tengeri, mind a szárazföldi ökoszisztémák számára fenyegető. A tengerek hőmérsékletének emelkedése miatt a szélsőséges időjárási események is egyre gyakoribbá válnak nemcsak az óceánok és tengerek mellett, hanem a szárazföldek belső részein is.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy az éghajlati változások – a szárazföldön és a vízben – egy bizonyos ponton megállíthatatlan láncreakciókhoz vezethetnek, amelyek ellenőrizhetetlenül fokoznák

a globális felmelegedést. Ennek oka, hogy a különböző régiók és ökoszisztémák, amelyeket a billenés veszélye fenyeget, szorosan összefüggnek egymással. Ezek az éghajlati fordulópontok a globális felmelegedésnek az éghajlati rendszerre gyakorolt visszafordíthatatlan hatásait írják le. Amint egy rendszer átlépi a fordulópontot, a rendszer átrendeződik, dinamikusan új egyensúly alakul ki – beleértve az éghajlati rendszert is.

A cikk letölthető az alábbi linken:

https://link.springer.com/article/10.1007/s00376-023-2385-2