A víztározás, mint a legjobb árvízvédelem

A partjaikat átlépő folyók egész térségeket pusztíthatnak el és embereket ragadhatnak magukkal. A globális felmelegedés növeli az árvizek kockázatát, ezért szükség van védőintézkedésekre. Egy új tanulmány szerint a visszatartó medencék – azaz a mesterségesen létrehozott víztározók – a legolcsóbb és leghatékonyabb módja az árvizek elleni védekezésnek. 

A Francesco Dottori által vezetett kutatócsoport (Joint Research Center, Ispra, Olaszország) 2023 februárjában megjelent tanulmánya abból az állításból indul ki, hogy a globális felmelegedés és az árvízveszélyes területek folyamatos fejlődése miatt a folyók áradási kockázata soha nem látott szintre emelkedhet Európában. A kutatók modellezték az európai árvízkockázatot 2100 végéig és költség-haszon elemzés alapján négy kulcsfontosságú alkalmazkodási stratégia lehetőségeit értékelték az árvízkockázat csökkentése érdekében Európában. 

Az Európai Unióban és Nagy-Britanniában az évszázad végére az árvízkárok a szakértők becslése szerint elérhetik az évi 44 milliárd eurót. Számításaikban 2100-ra három Celsius-fokos globális hőmérséklet-emelkedést feltételeztek. (1. ábra) Az éghajlatkutatás szerint ez akkor fog bekövetkezni, ha a védelmi intézkedéseket nem erősítik meg jelentősen. Az elemzés szerint jelenleg az EU-ban és az Egyesült Királyságban a folyóvízi árvizek évente mintegy 7,6 milliárd eurós kárt okoznak és körülbelül 166 000 embert érintenek. 

1. ábra Különböző globális felmelegedés okozta árvízkárok és azok enyhítési módjainak hatása az EU-ban.  

A szakértők a költségek szempontjából leghatékonyabb módszernek az árvízcsúcsok csökkentését vélték a vízvisszatartó területek használata által, azaz olyan terek kialakítását a folyó mentén, ahová a vízszint hirtelen emelkedése esetén a vizet szabályozott módon elvezetni, illetve ideiglenesen tárolni lehet. A vízvisszatartó területek megléte az évi 44 milliárd euró összeget mintegy 8,1 milliárd euróra csökkenthetné, s az árvizek által érintett emberek száma körülbelül 84 százalékkal lenne alacsonyabb. A 2020 és 2100 között szükséges gazdasági beruházások minden egyes befektetett 1 euró után 4 (3,5-6,3) euró megtérülést biztosítanának. 

A kutatók szerint a többi védelmi intézkedés – gátépítés, árvízálló épületek és áttelepítés – az országok összességét tekintve kevésbé lenne költséghatékony. Bár a gátak gazdaságosak, a módszer széles körű alkalmazása egyaránt hátrányos a környezetre, a társadalomra és a gazdaságra nézve. Az árvízbiztos épületek csak bizonyos esetekben érik meg jobban. Az áttelepítés szintén túl költséges, mert új földet kell vásárolni, a régi házakat le kell bontani és újakat építeni. 

A szakértők rámutattak, hogy eredményeik a gyakorlatban csak korlátozottan érvényesíthetők. Szerintük a helyi körülmények figyelembevételével és több árvízvédelmi stratégia kombinációjával lehet a legjobb eredményeket elérni. 

A WWF Németország környezetvédelmi szervezet a folyó menti árterek fenntartását ökológiai árvízvédelemnek tartja. Az ilyen árvízvédelem jótékony hatással van a táj vízháztartására, ami a növekvő aszályok miatt egyre fontosabbá válik.