Az erdőtüzek hatása a klímára
- március 21, 2023
- 6:07 de.
A Science című szaklapban új tanulmány jelent meg az amerikai NOAA klímakutató ügynökség Joshua Schwarz vezette nemzetközi kutatócsoport eredményeiről egy, a klímára befolyást gyakorló jelenségről, az erdőtüzekről. A nagy tüzek által kiváltott zivatarfelhők (pirocumulonimbus) közvetlenül a sztratoszférába szállíthatják a füstöt. Egy új tanulmány szerint ezek a magasra felérő felhők felelősek az alsó sztratoszférában lévő koromrészecskék és szerves aeroszolok akár 25 százalékáért. Amennyiben az erdőtüzek tovább növekednek, akkor az éghajlatra is hatással lesznek.
A NASA egyszer a pirocumulonimbus felhőket (pyroCb) “tűzokádó felhősárkányoknak” nevezte. A “cumulonimbus” felhő már lenyűgöző, hatalmas, üllő alakú zivatartornyával, amely gyakran több mint tíz kilométer magas – írja az amerikai űrügynökség. Ha ehhez hozzáadjuk a “piro”-t, akkor a tűz füstje és hője által létrehozott robbanásveszélyes zivatarfelhő jön létre, amely kéményként képes a füstöt a sztratoszférába fújni.
A “felhősárkány” által felszállított koromrészecskék és szerves aeroszolok hosszabb idő alatt nem bomlanak le a felső troposzférában és az alsó sztratoszférában, és az ott lévő aeroszolok 10 és 25 százalékát teszik ki. A felső légkörben az aeroszol részecskéknek különböző hatásai lehetnek. Hozzájárulhatnak e légrétegek felmelegedéséhez, de a napfényt is visszaverhetik. A pyroCb-t ezért már évek óta megfigyelik, de az éghajlatra gyakorolt hatásuk még mindig nem tisztázott.
2017 augusztusában a NASA Atmospheric Tomography Mission (ATom) program keretében, amely az óceánok feletti légkört vizsgálja, egy kutató repülőgép átrepült egy olyan pyroCb felhőn, amelyet a Washington államban és Brit Kolumbiában tomboló erdőtüzek hoztak létre. A mért adatok alapján ez volt az addig megfigyelt legnagyobb pyroCb esemény. Ez a Csendes-óceáni Északnyugati Esemény („Pacific Northwest Event“) a 2017-ben az északi féltekén pusztító erdőtüzek által felégetett területnek kis részét tette ki, és az ebből eredő CO-kibocsátásnak mintegy öt százalékáért volt felelős. Ennek ellenére egy évvel később az északi félteke alsó sztratoszférájában a koromrészecskék mintegy 40 százaléka még mindig ennek a tűzfelhőnek volt a következménye.
Ami meglepő és figyelemre méltó volt a kutatók számára, hogy a koromrészecskékhez egy vastag réteg tapadt. Ez a bevonat a koromrészecskék méretével és tömegével együtt a pyroCb füst stabil jellemzője, és az ebből a forrásból származó részecskék “ujjlenyomatnak” tekinthetők az alsó sztratoszférában. Ezeket az “ujjlenyomatokat” felhasználva ismét elemezték a 2006 óta az északi és a déli féltekén végzett tizenkét légi mérés adatait, hogy megbecsüljék a PyroCb hosszú távú hatását az alsó sztratoszférára. Kimutatták, hogy még azokban az években is nagyon jelentős volt a füst hatása, amikor csak néhány “tűzokádó felhősárkány” (pyroCb) volt jelen.
A kutatók azt javasolják, hogy a nagy pyroCb eseményeket a légköri modellekben is vegyék figyelembe, hogy mind az éves sztratoszféraváltozásokat, mind a rövid távú nagyobb sugárzási hatásokat meg lehessen ragadni, mivel a pyroCb jobban hozzájárul a sztratoszféra összetételéhez, másképpen hat és hosszabb ideig fennáll, mint azt korábban vélték.